Emlékszel a rút kiskacsa meséjére? Pótgazdim szerint mintha rólam írták volna... Egy gyönyörű formájú 1 év alatti drótszőrű foxilány vagyok, akit brutálisan elhanyagolva dobtak ki egy kietlen vidéki erdőben. Még jó hogy egy kedves lány rámtalált és segített. Most már fővárosi lakos lettem, megszabadítottak a rengeteg albérlőmtől akik halálra csípkedtek és szívták a véremet, megrürdettek, meggyógyítottak és napról napra nő vissza a szépséges bundám is. Hamarosan újra királylány leszek. Azt mondják igazi antifoxi vagyok meg hogy álomkutya. Való igaz hogy nem kenyerem az ugatás, nem is gyakorlom soha, olyan fölöslegesnek tartom. Meg hát minek pattogjak mint valami labda úgyis sorra kerülök mert nálunk nem fukarkodnak a simivel, puszival meg a sok jó falattal. Néha nem is értem minek puncsol annyit érte a sok haver. Én inkább bizti ami bizti alapon mindig a mami sarkában vagyok nehogy elkódorogjon de ha nincs itthon jól elbandázok a skacokkal is. Az embergyerkőcöket nagyon szeretem, imádok játszani de nem megyek az agyadra, szobatiszta nyugis kutya vagyok de azért tök egyedül nem szeretek lenni. A cicák is a barátaim, nálunk legalábbis nagyon cuki nyávogik vannak őket szeretem. Nagyon fontos hogy meleg legyen a szobában ahol alszunk mert a hidegből már elegem van, ha megnő a bundám mindig figyelned kell rá hogy csini legyek egy kislány nem lehet topis. Az autózás, buszozás nagyon megy úgyhogy vihetsz magaddal szívesen vigyázok rád. Ha szereted a vidám, puszis, bohóc, ugribugri kis kutyákat akkor jó haverok lennénk az tuti! Nála lakom: zsuzsi@foxterriersos.hu; +3630 4608735

2011. november 25., péntek

2011. október 17.

Ideiglenes gazdi beszámolója:
"Rengeteg bolhát kimostam, kifésültem, szedegettem belőle, nagyon rendesen tűrte.
Első éjszaka nem aludtunk, mert tépte, rágta magát, vakaródzott, hajnal 4-kor adtam neki egy kis Medrolt, végre egy órára rá elaludt és fél tízig aludtunk aztán. Most éjszakára is adtam még gyógyit, de látványosan csökken a vakaródzás.  Talán mára már kiürül belőle a bolhanyál.
Nagyon nyugis, alapvetően szobatiszta, cicakompatibilis, mindent hagy,  le se lehet vakarni. El is engedtem már és a lábam mellől el se mozdul - ebből adódnak viszont a bajok is...
Reggel otthon volt 2 órát a lakásban Mixivel, semmi gond nem volt, délután 3 órát volt megint, de akkor egyedül, mert Mixiéket suliba vittem. Na, ekkor MINDENT lerámolt, amit elért. Széthasogatta a takaróm, elszakította a lepedőm, az összes ágyneműt az ágyról, az összes ruhát, fotóstáskát, kutyástáskát lerámolta a fotelból, belepisilt a kosarába, odapisilt a parkettára és széttapicskolta.
Most elhoztam dolgozni, hogy megnézzük nincs-e méhgyuszija (nincs), 3 órát ordított a dobozban, az egész rendelő tőle zengett, buszon szépen utazik.
Jaa és persze a kennelben is vonyít, tépi a rácsot.
Úgyhogy jó vásár volt.
Van egy kopasz hiperfázós, ultraragaszkodó skizofrán angyal-ördögöm.
Csalódtam volna, ha nem így lesz valahogy.
Pozitív gondolkodású vagyok, így megköszöntem neki, hogy nem az ágyneműt hugyozta le, meg nem szart a ruhák tetejére és nem tépte szét a fotóstáskát.
Köszönöm mégegyszer Dórinak hogy elhozta!"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése